Emlékeink
Felhasználói név:      Jelszó:     
Vetés (Vlád) - Románia

Tisztelt látogató!

Az alábbi írást Török József küldte el részünkre.
Az íráson felbuzdúlva szeretnénk indítani egy állandó rovatot elfeledett emlékeinkrõl.
Minden írást, javaslatot szívesen fogadunk az info@faczan.hu címen!



Vetésben, a Fõ utca Óvári felé haladó részén egy régi tornácos ház roskad bele a faluvégi poros környezetbe. Deszkamennyezetes ház, melyben még mindig megvan a bõrbõl készûlt guzsalytartó, úgy, ahogy száz éve odaszegezte a mestegerendára egy szorgos parasztkéz. A ház és az utcai kerítés közötti részén egy ilyen környezetben szokatlan épület áll, északi oldalán szúette ajtóval, másik három oldalán kis spalettás ablakkal, oromzatán vasból készített, méternyi kereszttel. Az arra járó kápolnának nézné: de, amint látszik, látogatója nincs, egészen az ajtajáig nõnek a kerti virágok háborítatlanul. A ház tulajdonosa és lakója Kállainé Vlád Erzsébet a következõ történetet mesélte a szokatlan építményrõl.

- Ezt a kápolnát dédnagyapám, Vlád Károly építette az orosz fronton '14-ben elesett fia, Vlád Endre emlékére. Fia halálhíre után nagyapám azt álmodta, hogy háza elõtt egy rózsafa nõtt ki. Másnap elhatározta, hogy az álmában látott helyre örökös emléket állít fiának.

A szúette, hézagos ajtó kinyitása után feltárult a kápolna belseje, padlója téglával kirakott, falai fehérre vannak meszelve. Közepén egy faragott kövön márványoszlop áll, a következõ felirattal: Vlád Endre, élt 22 évet, meghalt hõsi halállal az orosz harcztéren 1914, Béke poraira.

Az oszlop fölött vas keretben az elesett fiú fényképe látható,amely köré csavarokkal összefogott kovácsoltvasból az apa egy egész történetet mesélt el.

- Nagyapám munkája - meséli tovább Erzsébet, miközben egy seprûvel a pókhálót takarítja le - Krisztus életét és halálát ábrázolja,ahogy az a bibliában meg van írva. Ebbe a történetbe szõtte bele fia halálát is. Itt látható a feszület alatt balra a kéz, mely elárulta, a kés mely megsebezte, továbbá a kínzószerszámok: a fogó, a kalapács, a balta, az ostor.


Ide vannak szegezve a "Júdáspénzek" (1914-es hadipénzek), ezek itt a fenyveseket, ezek itt a Kárpátokat ábrázolják. Balra gránáttépte testek hevernek, valamint az elesettek sírhantjait is vasba kalapálta a nagyapám.

Jobboldalt ezen a táblán az elesett vetési katonák nevei olvashatók, ezeket még mindig tudom kívülrõl - büszkélkedik az elbeszélõ, és már sorolja is: - Vlád Endre, Vlályku János, Vlályku György, Villás Ferencz, Márkász Bálint, Molnár János, Mezei András, Mezei Pál, Marozsán László, Szabó Bálint, Lencsés Gáspár, Tamuczán Dániel, Tamuczán János, Kardos Sándor, Görcsi József, Pisztrán Guszti, Nagy Lajos, Kovács Lajos, a többi kiolvashatatlan, és sajnos már én is elfelejtettem. Minden meg volt írva egy nagy könyvben, de ennek nyoma veszett az idõk folyamán. Valamikor a 60-as években a múzeumtól el akarták vinni az egészet, de apám nem merte eladni, mert nagyapám súlyos átokkal terhelte meg utódait: "átkozott legyen a gyermekeinek a gyermeke is annak, aki lebontja vagy eladja ezt az emlékhelyet" . Halottak napján mindig gyertyát gyújtok benne, és amíg én élek, állni fog ez a kápolna - fejezi be a történetet Erzsébet.

A faluban, a Pataki kúria elõtt, szemben a Szerdahelyiek roskadozó kastélyával, áll egy emlékoszlop, amelyet a falu lakói emeltek az I. világégésben elesett fiaik emlékére. Ez az emlékoszlop 27 nevet tartalmaz, a Vlád emlékházban felsorolt nevekkel együtt.

Aki Vetésen jár, álljon meg egy percre, nézze meg ezt az emlékhelyet, mely a maga paraszti egyszerûségében is szívszorító bizonyitéka annak, hogy az apai szeretet jeltelen sírban pihenõ fiának örökös emléket tud állítani, miközben mi, a mindennapok õrült rohanásában, elfelejtünk egy kis helyet szorítani a szívünkben azoknak, akik már nincsenek közöttünk. Reméljük, hogy lesznek még vládkárolyok, akik értünk is kovácsolnak majd egy egy emléket.

Török József